1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. élőlények megsebzésére, megölésére alkalmas, támadásra és védekezésre való eszköz. | kat ilyen harci eszköz. tömegpusztító fegyver; ▸ leteszi lerakja a fegyvert | lőfegyver, puska. | <kif-ekben:> fegyveres állapot, harci készenlét. fegyverbe hív.

2. vál a társadalmi, szellemi harc eszköze. a tudás fegyvere. | ▸ kétélű fegyver

[?ném ]

1. vál katonaság, hadsereg. | (tulajdonnévszerűen) ▸ hadak útja

2. nép | vál nagy csoport, tömeg. a szúnyogok hada. | rég nemzetség, rokonság. a zay had.

3. vál háború, harc. hadat üzen; ▸ hadba lép ▸ hadra kel ▸ hadra fogható

4. áll a rendnél kisebb, a családnál nagyobb rendszertani egység (phalanx).

[ fgr ]

1. fegyveres erők összecsapása. légi harc; folynak a harcok. | vál háború. | vál személyes torzsalkodás.

2. ellentétes erők, törekvések küzdelme. politikai harc; (késhegyig menő) harcot vív valakivel, valamivel v. valaki, valami ellen.

3. valaminek a leküzdésére, ill. vmely cél elérésére irányuló kitartó tevékenység. harc a bürokrácia ellen.

4. sp is ellenfelek heves vetélkedése. a két együttes harca.

[←harcol ]